Egy varázsát vesztett világban a poszt-keresztény humanizmus és a darwin-i evolúció mennyire jár kéz a kézben? Mennyire feszültségmentes e kettő viszonya? Egy olyan világban, ahol az orvostudomány a régi korok emberének a képzeletét is teljesen felülmúlja, ahol vakok újra látnak, koraszülöttek és betegek tömegeit mentjük meg évről évre: ott nem a csak a legrátermedtebb egyed képes utódot nemzeni. A kiválasztódás hiánya vajon milyen hatással van az emberi faj fejlődésére? Amíg a természetben a farkas egy fenséges benyomást kelt bennünk, addig a hiper-domesztikált mopszról ez nem éppen mondható el. A civilizáció kényelme hosszú távon az emberből vajon nem mopszot fog eredményezni?
Egy évszázaddal ezelőtt az egyik legzordabb válasz erre a kérdésre az eugenika volt. Ma ezt undorodva, és helyesen elutasítjuk, de vajon mi, ma, tudunk humánus vagy keresztény választ adni az eugenistákra?
Hogyan jelenik meg az erkölcs ebben a kérdésben? Létezik olyan erkölcs, amire tudunk támaszkodni ilyen sötét kérdések mentén is? Az erkölcsi törvényeket vajon csak az ember alkotta meg, avagy létezik-e önmagától is, függetlenül Ethos? Vajon csak az a jó, ami hasznos is? Ez a kérdés felmerült akkor is, amikor a szerzetesekről beszélgettünk. Vajon a “vég indokolja az eszközöket”, vagy létezik erkölcsi Törvény?
A fentiekből következő súlyos egszisztencialista kérdések eredményes elfojtását üdítő bajor és cseh sörökkel fogjuk elérni, majd a téli hideg elől bebújunk a szaunába és töprengünk a Dunai Vasmű sorsán.
Esemény:
https://fb.me/e/2sSgqdjGz