“- A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat.
- A lánc elején egy döntés áll.
- Nem! A döntés joga csupán illúzió hatalmasok és elnyomottak között.”
(…) Ez az univerzum természete. Küzdünk ellene, küzdünk a tagadásért, de ez persze színlelés, hazugság. Kiegyensúlyozott megjelenésünk mögött az az igazság, hogy teljesen kicsúszunk az irányításunk alól. A kauzalitás: nincs menekvés előle. Mindig is a rabszolgái leszünk. Egyetlen reményünk, egyetlen vígaszunk, hogy megérthetjük. Hogy megérthetjük a miértet. A ‘miért’, az választ el minket tőlük, önöket tőlem. A miért a hatalom egyedüli igazi forrása és záloga.”
“Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok!” – De választhatunk-e egyáltalán avagy tudatunk vajon nem sokkalta inkább rabszolgája az okok és okozatok összefüggéseinek?
A szabad akarat problémáján már az ókor óta gondolkodnak a bölcsek. Viszonylag egyszerű logikai következtetés akár arra a kényelmetlen konklúzióra vezethet, hogy az akarat szabadsága nem létezik, és az csak illúzió. Képzeljük el a következőt: egy hatalmas szuperszámítógépbe betápláljuk a világ egy adott pillanatának minden létező adatát, és vele együtt a világ mindenegyes törvényét-törvényszerűségét. Ez a számítógép ily módon képes lenne arra, hogy kiszámolja a jövő történéseit, illetve, hogy rekonstruálja a múltat. Felmerül a kérdés: vajon mégis a moirák szövik életünk fonalát?
Kibúvót a sors önkénye alól egyesek a quantum fizikában kerestek, ám valljuk be, hogy amennyiben a világ nem determinisztikus, hanem sztochasztikus természetű, azaz véletlenszerű, az nem sokkal megnyugatóbb, ráadásul nem tűnik életszerűnek az akaratunk szabadságára nézve.
Azonban mennyire köteleződhetünk el a szabad akarat illúzórikus volta és determinisztikus jellege mellett addig, amíg maga az emberi tudatosság is csupa rejtély? Vajon a metafizika kiszabadíthat minket fogságunkból? Hihetünk saját tapasztalatunk alkotta szabadság-érzetünknek? Avagy ezek a szavaim csak és kizárólag a vágyvezérelt gondlkodásom termékei? Puszta “coping”, azaz megküzdés?
Más jelleggel, de hasonló kérdés teológiai szempontból is felmerült a reformáció idején.
Megtérésünk, hitünk, “Istenre leadott voksunk” vajon a mi döntésünk? A mi munkánk gyümölcse? Ha igen, akkor az mennyire valódi kegyelem és nem inkább egy cselekedet orientált vallás? Pontosan ebben a témában vitatkozott Erasmus és Luther. Ez utóbbi még könyvet is írt a témában “A szolgai akarat” címmel, ám maga a kérdés már Szent Ágostonnál is felmerült.
A társadalomkutatókat is foglalkoztatja a kérdés. Vajon mennyi olyan döntést hoztunk meg, ami valóban a mienk és nem következik a szocio-kulturális környezetünkből? Mennyi valódi opciónk van? Aki ma Magyarországon a döngölt padlóra születik, annak mekkora valódi szabadsága van ahhoz, hogy onnan kiemelkedjen? Mennyire igaz a “self made man” legendája? Ez az első előadás a szabad akaratról első sorban ebből a szempontból kívánja megközelíteni a problémát.
Az okok és okozatok cellájából akaratunkat a legjobb bajor és cseh nedűkkel szabadítjuk fel. Az alap civilizációs normákat biztosítandó, a beszélgetést és vitát moderálni fogjuk, továbbá tartunk egy kizárólagosan női szauna szeánszot, ameddig a többiek egymás baráti üdvözléseikben melegedhetnek meg a nagy téli hidegben.
Esemény:
https://fb.me/e/3klGdPD7E
Az esemény kedvcsináló videója: